Jan. 27-29-én leengedjük a “pokolba” a résztvevőket… – Dinamikus Facilitáció

Az összes, a  WWieland által szervezett, facilitátor-képzési modul közül a Dinamikus Facilitáció (DF) kívánja a  legkomplexebb részvételt. Nem segít, nem irányít, de támogat, és a körülményeket, illetve a résztvevők védelmét biztosítja. Nem tart távolságot, hanem helyette „mindenkivel van”. Ezáltal az összes, egymásnak feszülő indulatot is a facilitátor gyűjti be, miközben folyamatosan rendszerez, visszatükröz, és a konkrét megoldást is „kihajtja” a csoportból.

A facilitációról mindenkinek az ötletelés, a gondolatcsere, a kreatív együttgondolkodás jut eszébe. Ugyanakkor a több-nézőpontú véleménycsere sok esetben csak felvetést ad, de ha már fontos a konkrét megoldás, az akció is, akkor valamilyen más módszerrel kapcsolják a workshopok szervezői össze a munkát. Pedig, már közel hetven éve létezik olyan megoldás, ami egyszerre segíti mindkét folyamatot.

Megoldhatatlan problémák megoldása                                                                                  

Jim Rough a negyvenes évek Amerikájában egy fűrésztelepen dolgozott, minőségügyi tanácsadóként. Az volt a dolga, hogy különféle csoportokat segítsen át a „megoldhatatlan” problémáikon. Ehhez felállított egy ütemtervet, melynek segítségével a csoport ráébredt a kreativitásra, megtalálta a megoldást a kérdésre, és konszenzusra is tudott jutni. Ezt ő „Áttörésnek” nevezte.

A DF (https://facilitator.hu/kepzes/dinamikus-facilitacio)  lényege az, hogy minden folyamat olyan természetességgel zajlik, mintha spontán jelenlétről lenne szó. A résztvevők pont azt az „énjüket”, a markánsat, az egyetértőt, a konfliktuskeresőt, az „ördög ügyvédjét” hozzák be a körbe, amellyel élik a mindennapjaikat. Mivel a facilitátor „csupán csak” figyel, az elmondottakat rangsorolja, osztályozza, és visszatükrözi, ezért a munkájáról akár az a benyomás is születhet, hogy igazából nem is van rá szükség. Azonban, ha nélküle történne a folyamat, akkor pont a lényeg veszne el: a folyamatnak nem lenne többé iránya.

A korlátoktól mentes facilitáció azoknak a sarkalatos problémáknak a megoldásában is segített már, amelyekre hagyományos keretek közt nem lehetett rálátni. Egy közösség, vagy egy társadalom olyan kihívásai, mint például a munkanélküliség, a hajléktalanság, vagy a kisebbségek beilleszkedésével kapcsolatos kihívások, ezzel a módszerrel irányba állíthatóak, és megoldás születhet rájuk.

Andrea Gewessler, az őszi képzésünket tartó „Change that Matters Ltd „igazgatója szerint olyan, nagyon izgalmas kérdések feszegetésére kiváló ez az eszköz, mint hogy vajon készek vagyunk-e arra, hogy lássuk, és halljuk a „vakfoltjainkat”. Készek vagyunk-e arra, hogy a tömeg bölcsességét használjuk az egyéné helyett? Illetve megvan-e az akaratunk ahhoz, hogy a megszokottól eltérően kísérletezzünk, és cselekedjünk?

„Pfuj”-szakasz

A DF sosem csak egyalkalmas. Ebben az esetben sokrétű a facilitáció, hiszen a facilitátor egyszerre készít listát a „Probléma”, a „Tény”, az „Aggodalom”, és a „Megoldások” falain, ezért legalább 2-3 alkalmat, esetenként 2-2 órát rá kell szánni erre a megoldás-keresésre.

Amikor végiggondoljuk, hogy milyen reakcióink vannak azzal kapcsolatosan, ha heteken át, és alkalmanként órák hosszat ugyanazon kell „rágódnunk”, akkor  megértjük, hogy miért nevezte el Rough „Pfuj” szakasznak ezt az időszakot. A résztvevők gyakorlatilag „torkig lesznek” azzal a sok szempontú probléma megoldással amin dolgoznak. És, amikor már rá se bírnak nézni a négy flipchart-táblára, akkor – szinte varázsütésre- megjön az igazi megoldás.

Saját testével védve a tagokat

Csak bízni kell a csoport kreativitásában, és nagyon erősen vissza kell fognia magát a facilitátornak abban, nehogy segítsen. Ha egymásnak ugranak a sok feszültség miatt a csoporttagok, akkor akár a saját testével védelmeznie kell a megtámadott résztvevőt oly módon, hogy mindenki érezhesse, hasonló esetben ő is megkapja ezt a védelmet. Mintegy magára húzza az indulatot az összes következménnyel egyetemben.

És közben nem figyelmeztet, nem irányít, nem foglal össze, nem segít kihúzni a tüskét, hanem csak figyelmeztet: ez fájni is fog.

Ha ezen „átrágja” magát a csoport, akkor olyan tudatállapotba kerül, amely ontani fogja magából a jobbnál jobb, újszerű megoldásokat. Az úgynevezett „kreatív flow” szakasz ezután következik, és ír felül mindenféle teljesítményt.

2016. január 27-29-én szervezzük, a londoni „Change That Matters” közreműködésével, Magyarországon először, a 3 napos Dinamikus Facilitációs tréningjet, ahol a résztvevők megtanulhatják ezt a nagyon speciális  facilitációs módszert.

Készítette: Filius Ágnes