Akkor válik sikeressé a csoportmunka, ha a résztvevők azzal az érzéssel távoznak, hogy volt értelme az együtt töltött időnek. Ez azonban nem jön magától, készülni kell rá, és majdnem annyi időbe, energiába telik az „aratás”, mint amennyit magára a teljes eseményre mi, vagy a megrendelők szántunk. Wieland Veronika és Várfi Melinda közösen fejlesztett február 16-17-i Aratás művészete workshopon az összegzés és a beszámoló összeállításának mikéntjét segítenek elsajátítani.
A Magyarországon most debütáló workshop kapcsán Filius Ágnes készített interjút a facilitátorokkal.
Egy, szinte csak férfiakat foglalkoztató, ipari vállalat vezetése felismerte a jeleket, hogy a vállalat nem jó irányba tart. A kollégák nem szeretnek és nem is tudnak egymással dolgozni, túlzottan versengenek, aminek már a legfontosabb működési mérőszám is az áldozatává vált.
A vezetők azt kérték, hogy a fejlesztő segítse az együttműködésüket.Ez mindig nehéz feladat, mert elég megfoghatatlan jelenségről beszélünk, ha pusztán cél és konkrétum nélkül kell erről a kompetenciáról, mint fejlesztendő területről beszélni.
Végül a World Café-t választották csoportmódszerként, mivel egy „kedves”, egymásra hangolódást segítő, kommunikatív eszközt kerestek, amellyel szemben talán minimális lesz a szervezeti ellenállás. A valóság alátámasztotta az elvárásokat, a „fiúk” nagyon jó néven vették ezt a tanulási módszert, és a cégen belül elindult egy értékes dialógus, melynek az lett az eredménye, hogy a „core business” területen is elindulhatott az igazi, erős munka.
Az, hogy a World Café aratási szakasza nemcsak bizalomerősítésre, hanem brandépítésre, sőt a szervezeti stratégia alapjainak kialakítására is alkalmas, megmutatkozott.
Ehhez azonban nagyon sokat kellett tennie a facilitátornak.
Várfi Melinda a csoportokkal való munkája során ismerte meg azt az Art of hosting and harvesting conversations and work that matters módszertant, mely 8 lépésre osztja a sikeres facilitációt. A nyolc „lélegzetvétel” során csak a negyedik lépés az esemény. Előtte három az előkészítésről, négy pedig a feldolgozásról szól.
Ez a siker alapja, amit csak nagyon kevesen ismernek. „Nemcsak a rendezvény megtartása jelenti a facilitációt, hanem az aratás, és a learatott termés feldolgozása is!”
– sorolja a szükséges tevékenységeket Melinda. A rendezvény az idő és energia kb. 30 %-át viszi el, míg a felkészülés nagyjából ugyanennyit, az aratás pedig még egy kicsivel többet követel.
Azt, hogy a facilitáció nem egy jelen idejű cselekmény, Melindán kívül Veronika is megerősítette. A legfontosabb tevékenység ugyanis nem a pillanatnyi jól-lét megteremtése, mert az nem elégséges feltétel. A kliens és a hallgatóság felé le kell szűrni az eseményen elhangzottak esszenciáját, olyan struktúrában, amely számukra releváns, és ami alapja lehet a további munkájuknak.
Az aratás sokféleképpen megvalósulhat. Készíthetünk handoutokat, mind-mapeket, de videón keresztül is lehet aratni, illetve Melinda a grafikus jegyzetelést említette, Veró pedig arról beszélt, hogy az aratást művészi szintűre lehet emelni akár egy verssel, vagy egy dallal.
„A lényeg, hogy fókuszáltan nyomot hagyjunk tevékenységünk, gondolataink, kreativitásunk után”
– hangsúlyozta Veronika. Komplex élményt, érzelmi, sőt akár spirituális elemek is bevetetők ebbe a „lenyomatképzésbe”.
A legnehezebb feladat a megrendelőnek megtanítani azt, hogy a sikert számára is a gondos, részletes, szabadon szárnyaló aratás jelentse. Az Aratás művészete workshop résztvevői ehhez az edukációhoz is kapnak új eszközöket, módszereket. A lényeg azonban maga a tevékenység.
„Azt kell megtanulnia a facilitátornak, hogyan tudja úgy kiszedni a lényeget a résztvevőkből, hogy mindez könnyednek, természetesnek tűnjön, és a mögötte álló sok-sok munkát ne is lehessen észre venni, a résztvevők csak a lényegre tudjanak koncentrálni. Ez valódi művészet”
– foglalta össze a workshop lényegét Veró.
Bővebben az Aratás művészete workshopról: ITT
