Kihallani, kiemelni, kifejezni! – A Vizuális Facilitátor Képzés alapkompetenciái

Felismerni az adott megbeszélés esszenciáját, és másokkal is megláttatni. Ezt a képességet sajátítja el az, aki részt vesz, a nagysikerű, kétnapos Vizuális Facilitáció tréningen, 2015. november 11-12-én, Máthé Kata és Wieland Veronika vezetésével.  A program során nemcsak azzal ismerkedhetnek meg a résztvevők, hogy milyen vizuális eszközökkel és grafikai módszerekkel kell kísérni egy csoportmunkát, prezentációt, hanem visszakapják azt az egykor erős vágyat is, hogy újra rajzolgatva, szimbólumok segítségével fejezhessék ki magukat. Sablonokkal, de egyáltalán nem sablonosan.

Kettős érzet keríti azt hatalmába, aki egy vizuális facilitációs tréningre- grafikailag laikusként- jelentkezik. Sajnos, elveszett a felnőtti énünkből az igény arra, hogy bátran, a korlátokat átugorva, rajzzal fejezzük ki magunkat. Ezért kissé megilletődik a résztvevő attól, hogy most újra, a 20-25 évvel ezelőtt elhagyott kifejezési módokat használhatjuk a mai életünkben megjelenő kihívások megoldására.

A sok-sok újdonság mind a kreativitásunk újjáélesztését segíti. Első – a külső szemlélő számára merőben újdonságnak számító – különleges tárgy, amivel egy vizuális facilitációs tréningen találkozunk, a grafikus „kommandós ” karszíja, a gimmeFive, ami mosolyt csal az arcokra. A felszerelésnek ugyanis része egy speciális, filctolltartó gumi, melyet a vázoló füzetre lehet húzni. Izmosabb bicepsszel rendelkező rajzolók, karra szerelt „töltényhüvelyként” is alkalmazhatják.  Mintha a Rambo-ból lépett volna ki a grafikus, csak éppen gyönyörű, telt színű, és karcsú, kézhez idomuló formájú filctollakból, kiemelőkből áll ez a fegyvertár. Ahogy elkezd dolgozni, elfelejtjük ezt a furcsaságot, és látni kezdjük a kreatívan megoldott praktikumot. Ahogy az egész, logikusan felépített programban is.

Kellékektől a saját sablonokig

A kétnapos program során az a cél, hogy minden résztvevő a vizualitás segítségével kialakíthassa azt a struktúrát, amely segít egyszerűbbé, átláthatóbbá, és sokkal közelebbivé hozni távoli, tág, elvont fogalmakat. A szimbólumokban rejlő „őserő” segítségével hozzáférhetővé válnak azok a rejtett tartalmak, amelyekről tudjuk, érezzük, hogy léteznek, de nincs rá szó, amely leírná a pontos jelentésüket.

Ez egy hosszú, munkát igénylő folyamat, amelyen azonban a trénerek, Wieland Veronika és Máthé Kata nagyon szórakoztatóan vezetnek végig.

A tréningprogram első napján az alapokkal ismerkedünk. Megtanuljuk használni az eszközöket, föltesszük a papírt a pinwand táblára, kipróbáljuk a filceket. Utána együtt kezdünk neki a rajzolásnak, szigorúan az alapokról indulva. Egyenest, görbét, vízszintest, párhuzamost húzunk, először a füzetben, papírra, majd a táblán is, nagyban. Ezután megismerkedünk az úgynevezett „7 grafikus elemmel”, és azzal is, hogy melyiknél-mire kell ügyelni. A szövegnél a betűtípusok, a színeknél a jelezni kívánt hőmérséklet, a kontrasztok nagyon fontos jellemzők. A bulletin pontoknál a típus mellett a funkció is meghatározó, míg a nyilaknál a folyamatot kell szem előtt tartani. Az embernél az arcok, és az alakok megjelenítése fontos, a dobozoknál pedig az a mögöttes tartalom, hogy vajon az elkülönítés, vagy a csoportosítás vezeti-e a résztvevőket. Az improvizációs gyakorlatok sorával könnyedén képessé válnak a résztvevők egyszerű formákból kifejező szimbólumokat kreálni. Majd az első nap végére mindenki elkészíti a saját „vizuális szótárát”.

A második nap jutunk el oda, hogy elszakadunk az ábráktól. Ekkor kezdünk el a vizuális facilitáció egyik legfontosabb készségével foglalkozni. Napjaink legkiemelkedőbb szükséglete ebben az folyamatosan fokozódó információs kavalkádban a lényegkiemelés képessége, mely akkor működik jól, ha a facilitátor képes kihallani a néha kusza információkból a fontos gondolatokat, ki tudja emelni a lényeget, és képessé válik annak kifejezésére is”.

Ezután megkeressük, együtt a vizuális facilitáció helyét, szerepét minden résztvevő életében. A csoportos munka során mindenki többféle alkalmazási móddal ismerkedik meg. Van, aki egyszerű helyzetekre szeretné alkalmazni ezt a technikát, és van olyan, aki a komplex rendszereket akarja ezzel a megközelítéssel leképezni. És van, aki a többiek megnyilvánulásaiból nyer bátorságot ahhoz, hogy az általa meghatározott helyen és időben alkalmazza a vizualizációt.

A program végére mindenki „legyártja” azt a pár sablont, amelynek a segítségével a saját területén elkezdhet hitelesen dolgozni.

Új területeken, új ötletekkel, rajzolva

Egy innovatív megoldásairól híres, skandináv elektronikai vállalat különböző területein dolgozó szakemberei is részt vettek korábban a WWieland és a Remarker kurzusán. Egy IT-területen dolgozó, és egy fejlesztéssel foglalkozó kolléga beszélt arról, hogy mit is adott a számukra a tréning. Mindkettőjüknek felszabadító élmény volt maga a rajzolás lehetősége, és élvezték a sok, vizuális megjelenítést könnyítő szakmai fogást. Az egyikük a tematikus megbeszéléshez, vagy ötleteléshez használható, saját sablon készítését emelte ki. Olyan eszközök ezek a számára, melyek segítenek egy-egy távolinak tűnő témát közelebb hozni a résztvevők számára. Vagy akár egy megbeszélés során a rajzok segítségével könnyebbé válik mások bevonása, és akár újszerű megközelítések „kiprovokálása” is a vizualizációval.

A másik kolléga pedig arról beszélt, hogy számára eddig is erősen jelen volt a vizuális ábrázolás, hiszen eddig is érezte, hogy mennyire felvillanyozza a közönséget, ha illusztrálja a mondanivalóját.  Ő most úgy látja, hogy bátrabban fog ehhez az eszközhöz nyúlni, ha új ötletekre van szükség, vagy egyszerűen csak, ha szeretne minél több embert megszólítani.

Készítette: Filius Ágnes