Home office – boldogulás a virtuális térben

A közel három hónapos „más-állapot” után ki óvatosabban, ki merészebben, de kezdünk visszatérni régi szokásainkhoz – de vajon tényleg vissza kell-e vegyük mindegyiket?

Visszatér a normális élet?

Sokat olvashatunk arról, hogy nem tudjuk milyen lesz az új, járvány utáni normális életünk, de az is lehet, hogy az eddig sem volt „normális”. Vagy ami nekem az volt, az másnak fejcsóválásra adott okot. Egy biztos, én kritikus szemmel vizsgálgatom a sajátjaimat, de közös munkaebédeket kedvenc ismerőseimmel, kedvenc helyeinken már nagyon várom 😊.

Home office

Mivel én szabadúszóvá válásom óta gyakorlatilag home officeban dolgozom, nem jelentett akkora megrázkódtatást ez az „intézmény”, viszont ügyfeleimen kezdetben láttam a bizonytalanságot és a tanácstalanságot.

Hiába volt bevezetve náluk csoportmunkára alkalmas digitális platform, annak maximum az alapfunkcióit ismerték, chateltek meg videokonferenciáztak, de azt is elég óvatosan.

Az a tény, hogy a vezetőnek, a kollegának és az ügyfélnek nem kell egyszerre egy időben és térben jelen lenni ahhoz, hogy a dolog működjön, sok cégnél forradalmi felfedezésnek tűnt.

Ennek ellenére gyorsan rájöttem arra, hogy az élet nem állt le. Nagyon sok minden működött nem-hagyományos módon is. Lehetett például virtuálisan koccintani barátokkal, online zongoraórát tartani, kutyát idomítani, háziszínpadon bekukkantani kedvenc művészeink otthonába, visszaülni az iskolapadba, ahol a padtársunk ráadásul a saját gyerekünk, és lehetett dress code nélkül is fine dining étteremből ételt enni, mert házhoz szállították.

Összefogás, tapasztalatcsere, segítség

Megtapasztaltam azt is, hogy az emberek elnézőbbek, segítőkészebbek lettek egymással szemben: ha például valaki „botladozott” az online térben sokan „fogták kézen”, úgy vezették.

Látszólag egymástól távol álló szakmák fogtak össze, hogy a virtuális térbe menekült oktatókat és diákokat segítsék, íme egy szuper példa: https://www.youtube.com/watch?v=O0c-gUG98hI&feature=youtu.be

Mindenki online lett

Számomra hirtelen kitágult az online világ. Eleinte csak kapkodtam a fejemet a sok online platform között, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem csak skype és email létezik.

Gondolom, sokaknak ismerős a következő napi rutin:

  • reggel ZOOM-on bemelegítő torna,
  • aztán a gyerekkel tanulni a google classroomban,
  • kollegákkal értekezni TEAMS-en,
  • este chat a barátokkal messengeren vagy ismételten ZOOM-on nyelvóra vagy jóga.

És mindezt a home officenak nevezett „mutatvány” alatt, ahol legtöbbünk úgy érezhette magát, mint egy cirkuszi zsonglőr, aki egy szűk térben több tányért pörget, és mindig nekimegy valakinek.

Ez utóbbi tetszés szerint behelyettesíthető segítséget kérő kollegával, feladatot számonkérő főnökkel, matematika példával bajlódó gyerekkel, a házhoz szállító futárral, vagy hasonló okokból frusztrált házastárssal.

Egy Bloomberg cikk szerint az USA-ban átlagosan 3 órával hosszabbodott meg a munkaidő, és megnőtt a netes forgalom éjfél és hajnal 3 óra között. Megkockáztatom, hogy ez nálunk sem volt másként.

Hogyan tovább?

Hallottam már több forrásból, hogy minden nehézség ellenére az emberek egy része szerette a home office intézményét, hatékonyabban el tudta végezni azt a munkát, amiért a fizetését kapja, de arra vonatkozóan nincsenek egyenmegoldások, hogy a jövőben milyen formában fog ez fennmaradni vagy átalakulni.

Üzletpolitikától, vállalati kultúrától, munkakörtől és vezetőtől függően születnek majd döntések, de abban reménykedhetünk, hogy a vállalatvezetők csapatukkal közösen fogják a jó és rossz tapasztalatokat kiértékelni.

Egy dolog azonban tagadhatatlan: a palackból kiszabadult a virtuális teret megszemélyesítő dzsinn, és nem fog soha oda visszatérni – hát akkor nosza, használjuk az erejét minél jobban!

Derítsük ki, hogyan szolgálhatna minket a leghatékonyabban és vegyük igénybe a szolgáltatásait. Lássunk az alapfunkciókon túl, és sokkal jobb és gazdagabb élményekben lesz részünk, eredményesebb lesz az együttműködésünk sorstársainkkal.

Van egy képzés, amiben van szerencsém részt venni tartalomfejlesztőként és trénerként, ráadásul ez egy online tréning, ami arról szól, hogy hogyan készítsünk elő és tartsunk hatékony workshopokat a virtuális térben. Nagy örömömre már a harmadik csoportnál tartunk, a koronavírus járvány adott a programnak egy hatalmas aktualitás injekciót.

Egyik résztvevőnk visszajelzéséből idézek: „Már a koronavírus okozta megváltozott körülmények bejelentése előtt jelentkeztem a tréningre, hiszen attól függetlenül is szemmel látható a digitalizáció térnyerése a munka világában, de az új körülmények, új stratégiákat hívtak életre. A tréningen olyan aktuális tudásra és felkészültségre tettem szert, ami ezt az időszakot is megkönnyítette, és a mindennapi munkám virtuális térbe helyezését is gördülékennyé tette.”

 Az előrelátás lehet az egyetlen, mai segíthet a következő válsághullámok túlélésében.

Itt bővebben olvashatsz a tematikáról, és jelentkezhetsz az augusztusban induló képzésre.

 

Szerző: Mokos Katalin, szervezeti működésfejlesztő, Qualified Facilitator