Pöttyök vagy lájkok?

Javában dúl a nyár és jellemzően nem szeretünk olyan dolgokkal foglalkozni, amik túlzottan igénybe veszik kiszipolyozott agysejtjeinket. Én is egy olyan témát választottam, ami a közelmúltban került elém az Eredményes online workshop programunk záróalkalmával. Egyik résztvevőnk nekünk szegezte a kérdést, hogy szerintünk van-e jövője a pöttyöknek meg az öntapadós kártyáknak az online világban.
Azonnal rávágtuk, hogy IGEN, mert a karantén után égünk a vágytól, hogy postitokat írogathassunk és ragaszthassunk személyesen. De aztán mégis elgondolkodtam, valóban ennyire egyértelmű a válasz?

Ha a vizuális élményt nézzük, akkor az igényesen, kézzel megírt flipchartok, a különböző nagyságú és alakú sokszínű kártyák, pöttyök és „felhők” szerintem mindent visznek. A résztvevők jobban látják egyben a nagy képet, mert hiába van az egyes – egyébként nagyon profi – online applikációkban (pl. Miro vagy Mural) zoom funkció meg végtelenített vászon, itt nagy eséllyel elveszítjük az online térben kevésbé otthonosan mozgó résztvevőinket. (És gyakran az arcukra ülő rémületet sem láthatjuk, mert nem kapcsolják be a kamerájukat)

Az eszközök a bevonódás mértékét is befolyásolják. Ha jobban belegondolunk, a fizikai térben teljes testünkkel mozdulunk, amikor odatesszük a pöttyöket vagy egy vernissage alkalmával körbesétálunk a teremben. És ezzel amellett, hogy sokkal energikusabbak maradunk az online részvételhez képest, mintha jobban elköteleződnénk. Nem beszélve arról, hogy a személyes térben a tárgyak több érzékszervünkre hatnak, nekem pl. szuper jó illatos tollaim vannak 😊, ez is befolyásolja a közérzetünket.

Bár én imádom válogatni és előkészíteni az eszközeimet, az biztos, hogy online alkalmazások esetén egyszerűbb az előkészítés, nem kell moderátori bőröndöt és flipchart állványokat cipelni.

Az online alkalmazások kétségkívüli előnye azonban az utólagos dokumentálás egyszerűsége, hatékonysága. Nem kell fotózni vagy begépelni a flipchartokat, hanem az eredmény azonnal menthető, nyomtatható, tárolható, reprodukálható.

A fenti kis eszmefuttatásból is látszik, hogy a pöttyök és a lájkok jól megférnek egymás mellett. A legfontosabb, hogy mindig a workshop célját tartsuk szem előtt és ahhoz válasszunk mind módszert, mind pedig eszközt. A facilitatív szemléletnek egyik fontos alapértéke az egyenlő hozzáférés elve. Ennek fényében, ha csak egy résztvevőnk is távolról csatlakozik, akkor válasszunk online applikációkat a csoportmunkához.

Ha van kedvetek tovább foglalkozni ezzel a témával, olvassátok el Wieland Veronika blogbejegyzését az online térben alkalmazható analóg eszközökről.

Szerző: Mokos Katalin

Qualified Facilitator®, szervezeti működésfejlesztő, tréner