Vizualizáció, mint élményterápia nemcsak menekülteknek

Bármilyen csoportmunkáról, képzésről legyen szó, lételemünk a VIZUALIZÁCIÓ.

Hiszünk a színek, formák, rajzok erejében, az alkotás örömében…

Bölcskei Mónika, tréner, facilitátor partnerünk a minap mesélt nekünk a menekültek önkéntes fejlesztőjeként szerzett tapasztalatairól. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy nemcsak remek szakemberekkel, de jólelkű emberekkel dolgozhatunk.

Móni önkéntes oldala nem ismeretlen számunkra, hiszen 2014-ben Wieland Veróval közösen dolgoztak ki egy speciális módszert ADHD-s gyermekek kezelésére, fejlesztésére. Újszerű mankót adva ezzel szülőknek és pedagógusoknak egyaránt. Tették ezt akkor érintettként, érintett szülőként, volt pedagógusként pro bono alapon.

Tettvágy, óvatosság, bátorság

Márciusban Móni ismét a rá jellemző hévvel és tenni akarással vetette bele magát az Ukrajnából menekülni kényszerülők segítésébe. „Ezek az anyák, nagymamák megannyi félelemmel, kérdéssel és bizonytalansággal vágtak neki gyermekeikkel, unokáikkal annak az útnak, ami a túlélésre való legnagyobb esélyt jelentette számukra. Többségük nem tudta hova tart, mire készüljön, milyen időtávban kellene gondolkodnia. Csak azt, hogy az életükért most menni kell. Én pedig azt éreztem, hogy nekem segítenem kell” – emlékezett vissza Móni az első pillanatokra.

Mindannyiunk által ismert közös nyelv a vizualizáció

Közülük sokan a The Workshop-ban biztonságos helyre találtak, étkezést, gyermekfelügyeletet, alkotó teret, illetve az alkotáshoz szükséges eszközöket és segítőket is kaptak. Az első napokon még a sok területen széleskörű tapasztalattal rendelkező Móni is óvatosan lépkedett a számára ismeretlen témában, terepen. Kezdetben a gyermekekkel játszott, majd mikor már ismerős arcként, mosollyal fogadták, bátran jelentkezett az anyukákkal való közös munkára. Vannak ugyan tolmácsok, de sokan nem beszélnek más nyelvet az ukránon kívül. Mégis megértették egymást. Közös gyurmázás, festés, mandalakészítés…. és rövid idő alatt a vizualizáció és az alkotás lett a közösen beszélt nyelvük. Az alkotás során sokan igazi érzelmi hullámvasúton ülnek, mégis azáltal, hogy a stresszt és a feszültséget sikerül a kezeken keresztül a papírra vagy vászonra vezetni, csodálatos érzés a végén mosolyt és talán megkönnyebbülést látni az arcukon.

Menekültek a Maslow piramis alján

„Ők menekültként egy pillanat alatt a Maslow piramis alján találták magukat, ahol az alapvető biztonság hiányzik. Ebben a közösségi térben végre biztonságban érezhetik magukat és gyermekeiket, és amíg a segítők a kisebbekkel foglalkoznak, nekik lehetőségük nyílik a művészet révén a saját gondolataikban elmerülni, illetve azokból kicsit kiszakadni. Én a legfőbb feladatomnak azt érzem, hogy biztonságos teret biztosítsak nekik, és szakemberként ott és azzal kísérjem őket, amire épp szükségük van. Nagyon sokat kapok tőlük úgy, hogy közben rengeteg új dolgot tanulok magamról is. Hálával tölt el, hogy ennek a részese lehetek” – fejezte ki köszönetét a szakember.

Segítő kezet nyújtani sokféleképpen lehet. Mi most filceket, krétákat küldtünk nekik, de bízunk benne, hogy nagyon sokan megtalálják annak módját, ahogy a legjobban, a legtöbbet tudnak segíteni.

Mindamellett téged is arra biztatnánk, hogy felnőttként is bátran ragadj tollat, krétát, színes ceruzát…, és próbáld ki az önfeledt firkálgatást, alkotást.

Erre egy remek alkalom a május 25-26-i Vizuális Facilitáció képzésünk, amely a sokéves résztvevői visszajelzésekre alapozva nemcsak hihetetlen fejlődési lehetőséget, hanem garantált kikapcsolódást és felejthetetlen élményt is nyújt egyben. Ugye velünk tartasz?!