Zacskós leves, instant kávé, snack… rohanó világunk szimbólumai. Neked nem? Akkor szerencsés/tudatos vagy! Instant kávét pl. a kollégiumi évek óta én sem ittam, mégis, ha nem is pont ezekkel a szavakkal, de a szimbólumokkal azonosulni tudok. Ma az egyik, ha nem a legkritikusabb faktor, az idő.
Semmire nincs időnk, mindent gyorsan, de lehetőleg személyre szabottan szeretnénk már tegnapra. És közben folyamatosan ott kattog bennünk a nem akarok lemaradni érzés. Aztán tessék!
Tizenpár évvel ezelőtt az ország egyik legnagyobb foglalkoztatójánál dolgozva lelkesen vártam a csapatépítéseket, a céges rendezvényeket, hogy egy a megszokottól eltérő környezetben lehessünk együtt azokkal, akikkel a napjaink nagy részét töltöttük az irodában. (Akkor még arányaiban sokkal nagyobb volt rá a keret.)
Aztán a pandémia kitörése, a hibrid működés és az online meetingek, workshopok előretörésével nemcsak az iroda, mint fogalom kapott egy teljesen más értelmezést, hanem jelentősen megnőtt a munkavállalói igény a valódi közösségi élményt adó csapatépítésekre.
Az aszinkron munkavégzéssel, zoom megbeszélésekkel nem kérdés, hogy egyrészt sokkal hatékonyabb és egyszerűbb lett a munkavégzés, csökkent az ingázással töltött idő, de ha nem figyelünk, hosszú távon valami nagyon fontos veszik el.
Visszakanyarodva a főzéshez, ez kicsit olyan,
mint amikor már hosszú idő óta úgy működsz, hogy csak gyorsan dobjunk össze valami kaját, és haladjunk. És rendszerint el is készül időre, ehető is, de pont a fűszer és a lélek hiányzik belőle.
Na, ezt a fűszert, a lélek feltöltését hivatottak adni a jól megkomponált és egyben kellő szabadságot adó csapatépítések.
Naná, hogy fontos az esti buli, a gőz kiengedése, a lazulás… kinek nem?! De most újra leteszteltük magunkon, hogy
a napközbeni érdemi közös munka, alkotás legalább annyira növeli a közösséghez tartozás érzetét, erősíti és eredményesebbé teszi a csapatmunkát, növeli az egymás iránti elköteleződést.
És higgyétek el, tényleg működik! Ha nem hiszed, próbáld ki velünk! Tesztelj te bennünket! ?
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az utóbbi időben szinte minden személyesen workshopunkon elhangzott, hogy többet kellene ebből. Talán azért, mert eredményesek és hatékonyak a megbeszéléseink?!
Mi így inspirálódunk igazán, így érezzük egymás rezgéseit…
Egy júniusi összejövetelünk alkalmával határozottan kijelentettük, hogy itt az ideje egy elvonulós csapatépítésnek. Egyrészt mert megérdemeljük, másrészt mert szükségét éreztük. És milyen jól tettük… Még ott kijelöltük a napot, a helyszínt és a felelőst, és következő nap pedig már meg is volt a foglalás.
Augusztus 9-én autóba pattantunk, és a festői Bakonyig meg sem álltunk. Egy szívvel-lélekkel üzemeltetett bakonyszücsi Szerethető Zöld Házban „vertünk tábort”.
Napközben dolgoztunk magunkon, a működésünkön, közös céljainkon, a Facilitatív vezetés modelljén, jövőképet vázoltunk, este pedig jókat ettünk, ittunk, lazultunk, feltöltődtünk és nagyokat beszélgettünk. Szuper élmény volt, ami még közelebb hozott bennünket egymáshoz.
100 százalékig egyetértünk abban, hogy legyen ilyen máskor is.
